A miértünk az utazásban első sorban hadd mondjam el onnan indul, hogy utazásaink a kalandvágyó és felfedező énünk kivetülése, megélése.
Talán…
úgy hiszem nagyon sok ember szeretné megélni azt, hogy milyen más kultúrában és annak környezetében akár élni, akár csak megfordulni egy kis időre. Bárhogy is legyen, azt már megtapasztaltam, hogy ha az ember önfeledten szeretné élvezni rácsodálkozásait a különböző szebbnél szebb helyeken és szereti élvezni a gasztronómia élményeket, amiket a különböző kultúrák néhol nagyon egyedien tudják biztosítani, több egyéb szórakozási lehetőséggel együttesben, ahhoz bizony pénz kell, anyagiasság ide, anyagiasság oda, ha pénz nélkül megy el az ember valahová, csak elképzelni tudja milyen lehet az a nemzeti étel, ital, tevékenység, vagy bármi is motiválja őt miközben azt nézi, másnak milyen jó, hogy megteheti folyamatos számolgatás meg aprózgatás nélkül.
Mit szólsz honnan tudom milyen érzés ennek az embernek a helyében lenni? Végül is csak több mint két évtizedig ‘élvezhettem’ azt az átmeneti állapotot. Nyilván nem mindenért kell fizetni, de ha te sem az az ember vagy, aki szeret kisboltból ebédelni miközben ott vannak a jó helyi ételek, vagy kívülről rácsodálkozni a helyi nevezetességekre, miközben belülről egy monumentális képet rejteget az épület, akkor bizony lehet előhúzni a bankjegyeket és csörgő érméket. Vagy az ultravékony kártyácskát, ki hogy szereti. Mi utóbbira tettük voksunk egyszerűsége végett.
Nem kell, hogy megrekedjünk
Viszont végre ezen tudtam változtatni, s mostmár Bernivel, párommal közösen dolgozunk azért, hogy ne csak a pénz ne szólhasson bele utazásainkba, hanem a főnök sem, az egyre csak visszacsinálhatatlanul fogyó idő sem, a minket felemésztő vállalkozás sem ami ha nem vagyunk mellette máris leáll és amellett, hogy jó pénzt termel, az időnket nyeli ahol csak tudja.
Szóval, annak fényében, hogy ha már Málaga-n élünk, élvezzük hát ki ott-létünk amennyire csak tudjuk, s ha már amúgy is megvoltak a környező nagyobb városok nézve amikről hamarosan írunk, itt volt az ideje a kisebbek sűrűjébe is belevetni magunk. Nézzük is meg, hogyan történt mindez az elejéről.
A hely illetve személy neveket amiket nem lehet lefordítani eredeti nevén fogom nevezni, egyrészt könnyebb megkapni az alapján, továbbá nem is szeretnék kitalált nevekkel jönni, de azokat is akiknek van magyar fordítása viszont amennyiben az nem kézenfekvő, csupán zárójelben fogom beírni első használatakor, az egységesség nevében.