Hová?
Csodás kisváros bugyraiban elrejtett kuriózum, ami úgy vélem egyik leghasznosabb és legprofibb ötvözete a spanyol különböző kultúráinak, egy kis keleti beütéssel egy ütemben. Tudom furcsának tűnhet itt a keleti szó, de tarts velünk, s hamarosan kiderül miről is van szó.
Az elindulás
Indulásunk a szokásos nem túl korai, inkább laza délelőtti órákban történt. Érdekességképpen én szeretem, ha a dolgok nincsenek elfuzsituskodva, meg van adva a módja a dolgoknak, mindamellett, hogy nyilván, ha időre kell menni, akkor meg kell adni a lehetőséget a gyorsaságra, amivel azt az időt spórolom meg, amivel más feleslegben várakozik egy csomót. Például párom a repülőtéren, de ez már egy másik történet…
A visszatérő hely-probléma
Jött is a szokásos problémánk ismét, hogyan pakoljunk a motorral, igen, motorra, amire annyi időt vártam hogy végre megvegyem (de ez egy külön téma), miközben csupán egy 42l-es dobozunk van, amibe átöltözés után minden motoros cuccunknak el kell férni. Na már most ez alapból egy halott ügy, előre tudtuk – kipróbáltuk. De mivel azt is igen, hogy másképp nem igazán tudunk menni, így túl sok időt ezen filozófálva nem is töltöttünk el. Szép időnk volt, 30° körül, legalább túl sok meleg cucc nem kell. A GoPro-t mindenképp magamnál kell tartanom, hisz végre azt is vettem, hogy tudjunk néhány vagány utat megörökíteni legalább, az összes akkumulátorával amit kaptam mellé.
A megérkezés
Amikor beértünk a városba, Benalmádena-ba, ami elég rövidesen be is következett, hogy páromat idézzem ‘de hisz alig mentünk fel az autópályára’, már is egy gyönyörű látvány tárult elénk, a part menti város szépsége igen is becsülendő, főleg mivel Berni egy olyan helyet nézett ki reggelizőnknek, ahonnan belátni a fél várost a hegyről, tengerrel együtt. De a lényeg itt azon volt, hogy végre reggelizzünk máshol is, Málaga-n kívül churros-t (ez is megér egy külön oldalt), lévén amilyen egyszerű étek, annyira megkedveltem spanyol-létünk alatt (de csak második helyet foglal el a spanyol preferencia listámon, nem is tud feljebb kerülni). Nos, a terv jó volt, hiszen még a neve is Churros & you (Churros és te), viszont ennek ellenére csalódást okozott, hiszen akinek kellett volna készíteni lebetegedett pont aznap, így be kellett érnünk egy egyszerű, szegényes Catalan szendvics reggelivel.
Megoldás a hely-problémánkra
Ha már a cuccaink nagy része nem fér a motor csomagterében, magadon sem akarod hordozni 30°+ melegben, de még később is szükséged van rájuk, egyetlen megoldás: a motoron. Ehhez nem kell semmilyen más szerszám, mint egy hosszú, vastag és biztonságosnak tűnő kínai lezáró amit frissen veszel a helyszínen egy helyi kínai vállalkozót gazdagítva, amivel fel tudod kötni a motor oldalára a két sisakod, egy kabátot az ujjánál, meg egy nadrágot a lába száránál, jól össze sűrítve, reménykedve, hogy másnak is egyértelmű lesz azon tárgyak oda-lakatolása.
Ha ez meg van, probléma letudva. Cuccaid nagyrésze a motoron kívül van, szóval marad hely másnak, s ha netalán tán eső lenne, akkor vagy így jártál és kockázatot vállalni kell az életben, vagy költözz Spanyolország azon részébe, ahol több, mint 320 napsütéses nap van, míg nálunk otthon alsó hangon eleve 2 hónapnyi mínusszal indul.
A buli kezdete
Innen kezdődhetett végre a mulatság, mert leereszkedtünk a várhoz, amiért jöttünk, s ha valaki kíváncsi rá, alább meg is tudja nézni.
Azért különleges ez az egész vár, mivel egy relative új építésű várról beszélünk, de maga a történet amit mesél az csodálatos különleges történetének és a tervező művészetiességének köszönhetően.
Kolumbusz Kristóf és a vár.
Elsőre furcsa kombinációnak tűnhet, azonban mint belemegyünk a részletekbe, megtudhatjuk mi is ez az egész.
Ha már ellentétek: ez a monumentum a világ legnagyobbja, ami Kolumbusznak illetve a felfedezésének van dedikálva, de a legkisebb templomot is tartalmazza egyben, kevesebb mint 2nm-rel. Eléggé új építésű, hiszen az 1980-as évek végén kezdték el, s alig 7 év alatt be is fejezték építését Dr. D. Esteban Martín tervei alapján, mindössze 2 tégla-munkás segítségével.
Egy kis rövid történelem a várról
Részletekbe menően nem, de a felszínt érintve mindenképp szeretnék néhány számomra fontosnak vélt dolgot megemlíteni. Aki többre kíváncsi, linkelek oldalakat amik jobban belemennek, s nyilván, mint legjobb magyarázat a helyben ellenőrzés-látogatás szolgál, mert megéri!
Az ötlet megálmodói és fejei nagyon nehezen találtak bátor vitézeket a merész kalandra és felfedezésre, éppen ezért van róluk egy mitikus Pegazus ló fej a várban látható hajó orrán. Ez az szimbóluma a Huelva-i tartományból származó bátor tengerészeknek.
A helyzetet nehezítve terve alig akadt finanszírozásra (igen, akkor is kellett pénz -is- mindenhez) (hiszen Indiát tervezte felfedezni eredetileg gazdag fűszerei miatt), azonban nem adta fel Kolumbusz, így nehezen de talált.
Korának híven nagyszerű navigátor, kitanult földrajzban, asztronómiában, Szentírásban, matematikában, emberi tanulmányokban, stb…, szóval az eléggé sokarcú Kolumbusz tervét kitervelte gondosan, ámbár ebben a tervben többen kételkedtek, mint hittek.
Az egyetlenek akik finanszírozásra adták fejüket a terv hallatán, Castile és Izabella királyné volt, így ott virít szinte rögtön a bejáratnál a pajzsuk.
1492 Augusztus 3-án elhagyva Palos-t, 92 taggal együtt szinte mind Andalucía (Andalúzia) térségéből (dél Spanyolország), 33 nap után rátaláltak egy új szigetre aminek ‘beolvasztása’ ugyancsak megfigyelhető a harang ahogyan ‘megkeresztelik’ azt.
3 hajóval nekiindulva az útnak sajnos egy sérülést szerzett nem sokkal később, aminek embereit egy idegen szigeten foglyul ejtettek és kivégeztek a bennszülöttek. Ezek a hajók sorban Niña (Kislány), Pinta, Santa María (Szent Mária), ahol az utóbbi illusztrálásában is távol áll a többitől, jelezvén balsorsát.
Kolumbusz 4 turnus után meghalt, nem tudván hol, de azt sem hol született pontosan, csupán annyit, hogy eredetileg olasz származású. Emlékére egy gótikus mauzóleum áll a várban az ötödik útjára, az örökkévalóságba.
Így történt hát, hogy ez a kis vár megszületett megannyi csodás részlettel, amit sok lenne felsorolni, de remélhetőleg kedvet csináltunk ezzel illetve a készített rövid videóval a meglátogatására, ami talán megmutatja néhány gyönyörű arcát a helynek.
Befejezés
Itt volt az ideje, hogy lezárjuk lassan a napot, de előtte még mindenképp meg kellett néznünk a partot, ami több kis részből állt össze. Gondoltuk ez egy megfelelő alkalom egy otthonról jól ismert, nem sokáig ízzel rendelkező citromos jégkására. Az ötlet jó is volt, elmagyarázni nem tudtuk, valamiért nem egyértelmű a spanyoloknak ha azt mondjuk: sok apró darált jég citrommal. De lehet csak a megfogalmazás lett hiányos… A lényeg hogy kikaptunk végre 1 párt, ámbár nem számoltunk egy fontos tényezővel: ez valóban CITROM lesz kis vízzel – jég formájában. De tényleg. Nem csak megmutatták neki a citromot ám, hanem jól bele van az facsarva, s nem csak a kisujját, mindenét! No, hát én szeretem a citromot, de már láttam előre, s sokat nem is kellett várnom rá: Berni arca 5 perc után elárulta mennyire nem ezt várta ő sem. Biztonság esetére megkérdeztem nem-é rám mérges, aztán mikor kielégítő választ kaptam (nem), akkor nyugodtan szürcsölgettem tovább a jeges citromom.
A hazaút
Utolsó pillantás a tengerre, Benalmádena-ra, s már komoly felszerelésünkbe való beöltözés után suhantunk is haza, hogy kipihenhessük spanyol hegyeinkre néző lakáskánkban a nap fáradalmait egy kellemesen hűvös este társaságában.